Te is félsz, hogy lemaradsz?

Amikor István megkeresett már felkelni sem igazán volt kedve. Szétfolytak napjai, tologatta feladatait. Elfáradt és digitális függőséggel küzdött. Nem tudott leszakadni az online tér vonzásától, félt, hogy valamiről lemarad, ha nem követi figyelemmel a híroldalakat, a közösségi médiát. Munkáját unta, gyerekeihez nem tudott kapcsolódni. Amikor már veszélybe került az állása is, rájött, hogy valamit tenni kell. Ekkor találkoztunk. Egy évig dolgoztunk együtt, az elején két hetente, majd később havonta egyszer.

István akarta a változást, így minden feladatot, amit otthonra kapott rendesen elvégzett. Közben sportolni kezdett, karrierút váltásba kezdett, végigvettük, hogy életének jelenlegi szakaszában mi érdekli, milyen vágyai vannak és ehhez milyen erőforrásai adottak. Lépésről- lépésre haladva tettük rendbe életének különböző területeit. Szakmai, egyéni és családi problémái elsimultak, ma már kézben tartja életének minden területét. Digitális függősége is megoldódott és munkahelyváltásával elkerülte a teljes kiégést. Már nem kifelé él, nem mások életével van elfoglalva, hanem a sajátjára koncentrál. Időnként, ha bizonytalanság kezd eluralkodni rajta, már nem esik kétségbe. Megtanulta hogyan helyezze vissza a fókuszt a lényeges dolgokra, azokra, amelyekre van ráhatása, és hogyan engedje el azokat, amelyekre nincsen. Nem volt könnyű, keményen dolgozott ezért a sikerért. Büszke vagyok rá.