Házasságosdi- amikor minden változásban

Nem egyszerű a házasság. Ezt tudom én, tudják az ismerőseim és tudja mind a 24 ember akikkel az elmúlt három év során dolgoztam. Mert a legtöbbjük válás előtt, válás helyett vagy válás után érkezett hozzám. Hibázunk. Sokszor vétünk a kapcsolatainkban. Én leginkább az életútjuk közepén járó, egészséges, de valahogy elakadásban lévő, sok-sok kérdés körül cirkuláló emberekkel, párokkal foglalkozom. A házasságnak vannak kiemelten nehezebb időszakai, ilyen az is, amikor a gyerekek megnőnek vagy már akár el is költöztek otthonról. Hirtelen a rohanós hétköznapok, a sűrű logisztikai kérdések átalakulnak, a szülők ismét egymás felé fordulnak. A kérdés, hogy még látják – e egymást igazán, haladnak-e még együtt az útjukon? Férfi és nő hogyan éli meg életének ezt a kiemelten nehéz szakaszát? Kell-e, akar-e, bír-e kompromisszumokat kötni? Mert ez egy nagyon új korszak. És itt nem kizárólag a gyerekekről van szó. Sűrű változások kísérik testileg, lelkileg ezt a szakaszt. Hormonális, fizikai, lelki. Ez a jellemző időszaka a munkahelyi kiégésnek, az önvizsgálatnak, a bizonytalanságnak, hogy mire van még időm, tudok-e még változtatni vagy inkább már csak viselem, ami jön. Nagy a különbség férfi és nő megélésében és ez is kiemelten próbára teszi ezt az időszakot. A nők, akik végre kiszabadulhatnak az anyai keretek közül, sokszor ilyenkor szárnyalnak. Felfedezik lehetőségeiket, csoportos foglalkozásokra járnak, élvezik, hogy nem kell délután négyre az iskola elé rohanni. Én is jól ismerem ezt, hiszen ezt a szakaszt élem meg jelenleg. Természetesen nemcsak a nők, a férfiak is megélhetik e szabadságot, de az évek során azt látom, hogy legalábbis itthon, ez valahogy nehezebben alakul. Sok házasság kerül válságba ilyenkor azért mert a férfi azt várja, hogy a nő most fokozattan vele foglalkozzon, hiszen van ideje már rá, és hagyja eluralkodni magán a sértett frusztrációt ha ezt nem kapja meg, ahelyett, hogy ő is felfedezné a lehetőségeit. Nem véletlen, hogy a férfiakat jobban fenyegeti a rengeteg egészségügyi probléma mellett a kiégés veszélye is. Nehezebben mozdulnak, mert az erős családfenntartói szerepbe beleégtek, belekényelmesedtek. Persze vannak kivételek, de nagyon erősen jellemző ez a felállás. Tanácsadáson tapasztaltam pont az ellenkezőjét is, de többségében mégis ez a meghatározó helyzet. Meg kell ismernünk új önmagunkat, ki kell találni terveinket a következő évtizedekre és valahogy meg kell próbálni a közös életútba besimítani. Hogy sikerül-e vagy sem az sok egyéb dologtól is függ, de érdemes próbálkozni.